Hol tart 2011 november 8.-án Magyarország?
Egy forradalom-polgárháború küszöbén.
Nincs könnyű megoldás, ami fájdalommentesen kivezethetne hazugságországból, mert intenzíven épül a bolsevik típusú személyi kultusz.
Demokráciánk már csak nyomokban található; a jogrend lényegében megszűnt.
Formák és igaz-hazugságok uralják a magyar közéletet.
Az úgynevezett rendszerváltás óta hazánk felélte tartalékait, elpocsékolta nemzeti kincsünk jelentős részét, és súlyosan megsebezte a magyar szürkeállományt.
A rendszerváltó elit olyan torz rendszert épített, mely a szocialista gazdaságot átcímkézve, formális demokráciát hozott létre, miközben valódi célja az eredeti tőkefelhalmozás, saját hatalmának bebetonozása volt.
Az első tíz év kudarca után ez az elit szándékosan megosztotta a társadalmat: kialakították a két böszme párt körül az emberek HÍVŐ, elvakult tömegeit.
Az oszd meg és uralkodj módszer tökéletesen működik, s a koronát minderre gyurcsány és orbán közösen tette fel.
Ez a két karizmatikus személyiség módszeresen vakította el hívőit, miközben a demokrácia már kialakulófélben lévő megnyilvánulásait irtották ki.
A gyurcsány honosította meg az erkölcstelenség és gátlástalanság hatalmát a közpolitika felett. Ügyesen szétverte a baloldalt Magyarországon, miközben állandóan demokráciáról hablatyolt. Létrehozta a szélsőjobb erőt, hiszen neki köszönhetően olyan média-teret kapott a jobbik a magyar közéletben, amit egyetlen más eszmerendszer sem.
Az orbán gang rájött, hogy csak hagynia kell elbukni gyurcsányt, és ölébe hullik az elégedetlenségből fakadó hatalom. A gyurcsány rezsim hatalomba segítette az orbán klikket, akik mindent felhasználtak, amit gyurcsány meghonosított, s mindezt fűszerezték a kétharmados felhatalmazásra alapított hatalmi gőggel.
Mára már mindenki számára látható, ahogyan épül a bolsevik személyi kultusz rendszere – természetesen konzervatív/polgári köntösbe bujtatva.
Évek kellenek ahhoz, hogy amiként a kollaboráns baloldali értelmiség, úgy a szintén kollaboráló jobboldali értelmiség is érezze: a szeretett vezérük átvágta őket mint sz..rt a palánkon. Tragikus, de ennek bekövetkeztére még éveket kell várnunk.
Az értelmiség most is idiótaként viselkedik, hiszen függetlenül elvakult hovatartozásától, a mai napig nem értik a kialakult helyzetünk okát.
IGAZ-HAZUGSÁGOK tömegével szembesülünk nap mint nap, melyek csupán kiinduló téziseik miatt valótlanok.
A pártokrácia megbukott ugyan, de haláltusája még mélyebb nyomorba taszítja az országot.
A magyar pártrendszer garanciája a bolsevik-fidesz terror hosszú távú kifejlődésének és regnálásának. A rendszerváltáskor kialakított közéleti konstellációk alkalmatlanok orbánék leváltására.
Nem látszik egy elkötelezetlen, nem korrumpált értelmiség, amely élére állhatna egy nemzeti lázadásnak a pártokrácia ellen.
Kis hazánk nem tanulta meg az együttműködés, a partnerség használatát. Életrevalóságunk most nemzeti létünk ellen dolgozik, hiszen egyéni túlélési stratégiákba menekül a nép.
Reménykedhetnék a fiatal, okos értelmiségben, de ez nem könnyű.
Mind az mszpés, mind a fideszes agymosás intenzíven dolgozik rajtuk: továbbra is dúl az ellenség gyártás, a bűnbakképzés.
De hogy is láthatná a feltörő nemzedék a gondok valóságos forrását, ha mind a mai napig a magyar értelmiség kussol erről!
Hol hallhat arról az ifjú, hogy kádárista gazdasági berendezkedés működik a mai napig nálunk?
Honnan tudná, hogy a rendszerváltó elit évtizedek óta ellopja a magyar dolgozók közgazdasági szempontból szükséges bérének legalább kétharmadát?
Honnan tudna arról, hogy az elmúlt húsz év, és napjaink gazdaságpolitikája is a hetvenes éveknek megfelelő kádári rendszer továbbélése csupán?
Még a csapból is igaz hazugságok folynak, melyek logikusak ugyan, de egyáltalán nem mindegy, hogy mi az alapjuk!
Példaként egy ilyen igaz-hazugság: az elmúlt napok hírei a franciákról zengtek, hogy ők bezzeg elfogadják a megszorításokat. Emberek. Csak az alaptézis hazug.
Ha a magyarénak reálértékben az öt-tízszeresét keresi valaki, akkor van miből engednie.
A magyar dolgozók millióinak nincs ilyen esélye, hiszen a kádárista zsebpénz-munkabér már közvetlen létfenntartására sem elég!
Már nem a „hónap végéig tartsunk ki” elve él a családok millióiban, hanem a „melyik számlát görgessük adósságként, hogy legyen zsíros kenyér a következő fizetésig” elve diktál az átlagos magyar családokban.
Figyelem: a dolgozókról van szó; én nem is beszéltem még a már kilátástalan mély-szegénységbe zuhant milliókról; a lakásukat elvesztettek, az állástalanok, a hajléktalanok tömegéről.
Valamikor azt tanultam, hogy a munkaerő ára (bér) a munkás és családja létfenntartását, munkaerejének újratermelését biztosító érték.
Nevezhető ennek a magyar minimálbért?
Nem, hiszen nem biztosítja a létminimumot még egyetlen személy esetében sem, s ha családról beszélünk, az eltartottak garantálják a szegénységbe sodródást.
A helyzet kétségbeejtő: az orbán ganget, és kártételük nyomait két év múlva csak egy nagyívű társadalmi összefogás lenne képes hatékonyan eltüntetni, de az egész magyar pártrendszer ez ellen a valós nemzeti együttműködés ellen dolgozik.
Összefogás nélkül orbánék évtizedekre balkáni, vagy inkább kínai nyomorba taszítják az országot, miközben polgáraink színe-java nyugatra vagy Amerikába menekül.
Orwell 84-e ehhez képest szép új világ!
menyus
Utolsó kommentek